Városismertető
Tatabánya a közép-dunántúli régióban, Budapesttől 55, Esztergomtól 45, Komáromtól 38 kilométerre terül el, a Gerecse és a Vértes közötti völgyben. Története egészen az ősidőkig nyúlik vissza, régészeti leletek bizonyítják, hogy a terület már a kőkorszakban is lakott volt.
A középkor borús időket hozott magával, a területet számos csapás érte ekkoriban, majd a 16. században Tatabányát is hatalmuk alá kerítették a törökök. A török jelenlétet követően a terület az Esterházy család birtokába szállt. A családnak köszönhetően számos német és szlovák katolikus települt le, nekik köszönhetően honosult meg a katolikus hit. Nevét az 1700-as évek végén felfedezett szénmezőknek köszönheti, melyek teljességében megváltoztatták a helyiek életét. A korábban nagyrészt mezőgazdaságból élő város ipari várossá vált. A megyeszékhelyi címet 1945 óta birtokolja. Korábban Esztergom töltötte be ezt a szerepkört, ám az akkori vezető szervek a székhely áthelyezését kérvényezték Esztergom földrajzi, peremterületi helyzete miatt. A kinevezés lehetővé tette a szénbányászat jelentős fejlődését, amely a város gazdasági növekedésének alapjait fektette le. Mai területe 1947-ben alakult ki, mikor Bánhidat, Felsőgallát, Alsógallát az akkori Tatabánya területéhez csatolták.
Érdekességek, látnivalók:
Iparváros lévén sok látnivalóval, műemlékkel nem rendelkezik ám:
• A Jászai Mari színház: a város legnagyobb jelentőségű kulturális intézménye. Az épületet körülölelő park és a hozzátartozó tó természetvédelmi terület. Építését 1913-ban kezdték el de csak 1917-től működött színházként. Az 1952 és 1963 közötti időszakban a helyi könyvtár is itt üzemelt.
• Szent Mihály Római Katolikus Templom (más néven Bánhidai Római Katolikus Templom) Bánhida városrész legrégebbi temploma, amely Feszty Adolf tervei alapján épült, román stílusban.
• A város mellett elhelyezkedő Kő-hegyen tekinthető meg Európa legnagyobb madarat ábrázoló műemléke, melynek kiterjesztett szárnyainak fesztávolsága közel 15 méter. A szobor, amely Donáth Gyula alkotása, a millenium alkalmából, helyi kezdeményezésre került kihelyezésre. A szobor azóta egy felújításon és az azt követő újraavatáson is átesett.
• A Szelim- barlang egy közel negyvenezer éves, rendkívül különleges természeti képződmény, amely a mészkőbe vájtan képez barlangot. „Mennyezete” néhány éve beszakadt, ám a felszínen a közel 7 méter széles kürtője körbejárható. Feltárását az 1930-as években kezdték meg, ekkor különböző kőszerszámokat és csontokat is találtak, melyek nagy valószínűséggel az őskorból maradtak ránk.
• A Skanzenként is emlegetett, Szabadtéri Bányászati Múzeum 1988-ban nyitotta meg kapuit, mely az egykori szénmedence utolsó termelőüzemét, az úgynevezett XV-ös aknát mutatja be. A tárlat során ásványbemutatóval, bányabiztonsági felszerelésekkel, az egykori mérnöki és igazgatói iroda berendezéseivel várja az érdeklődőket, illetve a szabadban gépparkot is állítottak ki.
• Várhatóan 2016 júniusára készül el a város új ugrócsarnoka, ahol távol- magas- és rúdugrók egyaránt edzhetnek. A projekt a Magyar Atlétikai Szövetség nevéhez köthető, amely mintegy 90 millió forinttal járult hozzá a kivitelezéshez.
• A sportélet támogatására a város vezetése 2016-ban egyéb projekteket is tervez: az elmúlt évek szokatlanul meleg telei rendkívül lerövidítették a jégkorcsolya szezont, ezért a jégpályát fedetté alakítják, amely így egészen az őszi hideg idők beköszöntétől tavaszig látogatható válik.
• A városhoz egy magyar népdal is kötődik, mely a következő:
„A gallai zöld erdőben születtem;
Anyám sem volt, mégis felnevelkedtem;
Úgy nőttem fel, mint erdőben a gomba.
Bányász lettem még húszéves koromba.
Ez az erdő de szép erdő tavasszal!
Dobog szivem, nem birok én magammal.
Arrafelé, amerre a csille jár,
Vágyik szivem egy bányászleány után”