Városismertető
Szekszárd, avagy római nevén Alisca, az ország legalacsonyabb lélekszámú, valamint a harmadik legkisebb területű megyei jog városa. A város a dél-dunántúli régióban, Budapesttől 150, Kaposvártól, Pécstől, Szegedtől egyaránt nagyjából 90 kilométerre helyezkedik el a Dunántúli-dombság és az Alföld találkozásánál.
Nevét írott forrásban elsőként 1015-ben említik, ám ekkoriban még fejlődése nem volt jelentős. A török uralom alatt a várost nagy veszteségek érik, kolostora is elpusztult. A 18. század közepére lakossága a betelepítések hatására csaknem megtízszereződött és ekkoriban kapott városi rangot is. A betelepülők főleg magyar nemzetiségűek voltak, ám számos német is érkezett velük. A német ajkúak magyarosodása a 19. század közepére datálható. Középületei is nagyrészt a 19. században épültek. Gazdaságában mindig is a szőlő- és bortermelés volt a meghatározó. Ennek köszönhetően mára közel 4500 boros pince található a szekszárdi borvidéken. A történelmi borvidék a Szekszárdi dombság legkeletibb részén található. Kereskedelme soha nem volt annyira kiemelkedő. Területén az alábbi szőlőfajtákat termesztik:
kadarka,
cabernet franc,
sauvignon,
merlot,
kékfrankos
Látnivalók, érdekességek:
• Igazságügyi Palota és Börtön: az épület 1882-ben épült, érdekessége, hogy az építkezéshez szükséges téglákat uszályon, Esztergomból szállították. A felhasznált tégla mennyisége nagyjából 80.000 darabra becsülhető.
• Római Katolikus Templom:az 1882-1885 között, Thallherr József tervei alapján épült, copf stílusú épület a központi helyen lévő Béla király téren található
• Szekszárdi Evangélikus Templom épülete 1928-ban épült, neoklasszicista stílusban.
• A szekszárdi bortermelést a nemzetközi, illetve magyar szőlőfajták felhasználásával készített, testes, magas csersav- és alkoholtartalmú vörösborok jellemzik. A legismertebb és legkedveltebb borfajta a régióban a több bor házasításával készülő szekszárdi bikavér.
• A Babits Mihály emlékház, vagyis a helyiek által gyakran Kelemen-házként emlegetett emlékház, egykor valóban Babits szülőháza volt. Az épület 1780 körül épült, és eredeti formáját ma is őrzi. Ma teljes mértékben múzeumként funkcionál.
• A város szívében megbújó Bormúzeum a borvidék történelmét, jellegzetességét, kultúráját hivatott bemutatni 1850. óta. Ezt fotókkal, kiállított eszközökkel, tárgyakkal és leírásokkal igyekeznek illusztrálni. Az épületben találunk egy borozót is, melynek helyén egykor a város első kávézója és kaszinója működött. A borozó rendszeresen szervez borvacsorákat, borkóstolókat is.
Szekszárdi bikavér
A Szekszárdi borvidéken termelt, többféle kékszőlőfajta borából készülő borházasítás, amely elkészítése több, mint 100 éves hagyománnyal rendelkezik. Kezdetekben alapját a borvidék klasszikusnak tekinthető szőlőfajtája, a kadarka és annak különböző változatai adták, amely a bor testességét, erősségét és mély színét adta. Manapság, a modern bikavér főként kékfrankosból, kadarkából, cabernet franc-ból és merlot borok különböző arányú házasításával készül. Színét a rubin színéhez lehetne hasonlítani, melyet testes íz kísér közepesen magas csersavtartalommal, magas alkohol- és savtartalommal.
A Szekszárdi bikavér elkészítésének módja erősen szabályozott és ellenőrzött, kizárólag a szekszárdi borvidéken termelt szőlőkből állítható elő. Az elnevezés az Európai Unióban földrajzi árujelzőként bejegyzett, védett eredetű minőségi bort garantál.